A vállalkozói élet első hónapja

Március elején hivatalosan is lezártam az alkalmazotti életemet. Vége annak a szakasznak, amikor minden nap munka után és hétvégén építettem a saját vállalkozásomat – fáradtan, lelkesedésből, a jövőbe vetett bizalomból. Ez a hónap volt az első, amikor csak a vállalkozói élet volt a fókusz.

Nem részmunkaidőben. Nem munka után. Nem hétvégi projektként.
Ez most már a munkám – az egész életem ritmusa is ehhez igazodik.

És tudod mit? Azt hittem, hogy majd fellélegzem. Hogy végre több időm lesz, jobban tudok fókuszálni, kisimul az agyam. Hát… nem pont így történt. Az első hónap kicsit olyan volt, mint amikor végre nyaralsz, de közben nem tudod igazán letenni a munkát. Csak itt épp fordítva: végre dolgozhatsz a saját álmodon, de nem tudod, hogyan is csináld jól.

Szóval nekiültem, hogy leírjam, mi mindent tanultam ebből az első hónapból. Hátha neked is ismerős lesz pár sor – vagy épp most jársz ugyanitt.

Nem vagyok jófej főnök

Az egyik első felismerésem az volt, hogy kegyetlenül tudok bánni magammal.
Korábban, amikor még alkalmazott voltam, „csak” annyit kellett tennem, hogy a munkám mellett haladjak a vállalkozásommal is. Most viszont nincs kifogás. Már van időm. Most már ez a dolgom, a munkám. És ezzel együtt jött az az érzés is, hogy akkor most már mindent meg kéne csinálnom. Azonnal. Tökéletesen.

És persze este, amikor visszanéztem a napomra, mindig találtam valamit, amit nem csináltam meg, amit jobban is lehetett volna. Ismerős?

Amit ebből tanultam: nem attól vagyok jó vállalkozó, hogy reggeltől estig robotolok. Hanem attól, hogy képes vagyok felismerni, mire van szükségem, és elfogadom, hogy a fejlődés nem sprint.

Ha már úgyis itthon vagyok

A másik meglepetés: mennyire nehéz elválasztani a házimunkát a munkától. Mert ha már itthon vagyok, akkor miért ne indítanám el gyorsan a mosást? Miért ne főzném meg az ebédet? Úgyis ráérek, nem?

A valóság az, hogy ezek simán képesek szétzilálni a napomat. Az egyik pillanatban még egy fontos emailt írok, a következőben meg azon gondolkodom, mikor fogok elmosogatni.

Amit elkezdtem: tudatos kereteket húzni. Van egy minimál napirendem (ami néha borul, persze), és minden reggelt egy to-do listával kezdek. Egyensúly kell – nem pedig háztartási multitasking.

Az egyetlen dolog, ami tényleg segített naponta előrébb jutni, az a jó öreg to-do list.
De nem akármilyen – én használom hozzá a kedvenc priorizálási technikámat is (erről lehet, hogy később írok majd külön).

A priorizálási-mátrix lényege röviden:

– Nem egyszerre kell minden feladatot értékelni, csak mindig két feladatot hasonlítok össze.

– Egyszerű döntési helyzeteket teremt, nem kell absztrakt szinteket (pl. „nagyon fontos, de nem sürgős”) megítélnem.

– Páros összehasonlítások alapján alakul ki a sorrend, nem szubjektív érzések mentén.

– Segít elkerülni a döntési bénultságot, különösen akkor, ha sokféle és különböző típusú feladatom van.

– Objektívebb képet ad arról, mi a valódi prioritás – nem az dönti el, mi a legfontosabb, aki épp a leghangosabb (akár a saját belső hangjaim közül).

Én ezt a priorizálási technikát használom: Archer and Olive – How to Prioritize Your Tasks with the Prioritization Matrix

Túl sok szerep egy személyre

Az egyik legkeményebb felismerésem az volt, hogy hányféle szerepben kell helytállnom. Nemcsak tervezek és alkotok. Hanem:

– social media jelenlétet tartok fenn

– BLOG-ot írok, foglalkozom a PINTEREST-el, posztolok

– ügyfelekkel dolgozom

– rendszerezek, hírlevelet építek

– és közben még az adózással is foglalkoznom kell (igen, én is felsóhajtottam most)

Ez nemcsak időigényes, hanem mentálisan is fárasztó.
Rájöttem, hogy nem lehet mindent egyszerre, mindig tökéletesen csinálni – és nem is kell. Elég, ha minden nap egy területre fókuszálok kicsit jobban, és hosszabb távon építem a márkámat, nem csak napi túlélésben.

A régi ritmus nem múlik el egy hónap alatt

A legmeglepőbb tapasztalás talán az volt, hogy a régi szokásaim még mindig hatnak rám.
Majdnem 10 évig szinte minden hétvégén dolgoztam, így a hétfő lett a szombatom. Ez olyan mélyen beépült, hogy most, hogy „hivatalosan” már a saját ritmusomban dolgozom, a hétfők még mindig döcögnek.

És ez frusztrált. Azt gondoltam, hogy ha már a saját időmet osztom be, akkor „nincs mentség”. De most már tudom: ez is része az átállásnak.

Mit viszek tovább a következő hónapokra?

Ez az első hónap tanított meg arra, hogy még nagyon sokat kell tanulnom – főleg magamról. Hogy hogyan legyek jófej főnök. Hogy hogyan álljak helyt sok szerepben úgy, hogy közben ne veszítsem el önmagam.

És bár vannak napok, amikor azt érzem, hogy semmire sincs időm – valójában most vagyok először igazán jelen a saját életemben.

A hónap tanulsága

Ha egyetlen mondatban kéne összefoglalnom március tanulságát, talán ez lenne:

A szabadság nem ajándék, hanem lehetőség – és minden nap rajtunk múlik, hogyan bánunk vele.

Ha te is most váltasz, vagy már úton vagy efelé, tudd, hogy nem baj, ha nem megy egyik napról a másikra. A vállalkozói élet tanít (néha finoman, máskor keményen) de minden nap kicsit közelebb visz ahhoz, hogy tudatosan élj és építs.

Szeretnél tovább velem tartani?

Ha érdekel, hogyan alakul tovább a vállalkozói életem – a tanulságok, a sikerek, a bénázások, a „na ezt tuti máshogy csinálnám” pillanatok, akkor iratkozz fel a hírlevelemre a lenti formon keresztül. Nem spam, nem bullshit, csak őszinte sztorik, praktikus tippek és egy kis támogatás.